Amerikai Népszava

Magyar Péter visszakanyarodott a kegyelmi ügyhöz, amelynek fontos szerepe volt ugyan az Orbán-rezsim megrendülésében, de ma már csak figyelemelterelésre alkalmas.

Magyar figyelmen kívül hagyja, hogy az orosz gáz és olaj importjával finanszírozza az ukrajnai háborút. A földrajzra való hivatkozásnak mást kellene jelentenie: azt, hogy Magyarország az Európai Unió része és a NATO tagja, független és védett Oroszországtól. Ez a földrajzi helyzet nem változott, de sajnálatosan az sem, hogy a döntéseknél Magyar sem veszi ezt figyelembe. Amikor azzal a kérdéssel szembesítették, hogy „Három év múlva Magyarország már nem vásárol orosz gázt vagy olajat? Ez az EU politikája”, Magyar nemcsak kitérő választ adott, hanem egyenesen Orbán logikáját követte.

Az orbáni illiberális állammodell bukását nem a választási vereség jelenti, hanem az, hogy működésképtelen, hazugságra és propagandára épülő tolvajállamot hozott létre, amely az emberi jogoktól és az emberi természettől idegen társadalmi rendszert hozott létre, lerombolta a kultúrát, az egészségügyet, az oktatást, a civil társadalmat, s elpusztította az ország anyagi és erkölcsi tartalékait. Élhetetlen és embertelen rendszert működtetett. Ez fejeződött ki abban, hogy a rendszer vezetői maguk is zsákutcába jutottak, valósággal feladták magukat, megkönnyebbülés volt számukra a választási vereségük. Láthatóan abban bíznak, hogy a sikertelen kísérlet után mindent megúszva távoznak.

Az, hogy Márki-Zay erre most jön rá, egyáltalán nem meglepő, ez mindent elmond a tisztánlátásáról és a képességeiről. Mindebben semmi különleges nem lenne, azonban van egyetlen mondat, amiért ez a jelenség figyelmet érdemel: ez a mondat pedig az, hogy „ez nem az, amire szavaztunk áprilisban”. Ezt egyre többen kezdik majd mondani, ahogy a mámor és a hamis eufória után nyílnak majd fel a szemek. Ezért már most az elején leszögezzük, hogy ez nem igaz. Akik Magyar Péterre szavaztak, pontosan erre szavaztak. Az ellenkező állítás közönséges hazugság. Az első perctől kezdve tudni lehetett, hogy ez lesz, de erre mondták, hogy az sem számít. Csak „Orbán tűnjön el”.

Sulyok az elutasító nyilatkozában egyértelmű hűségesküt tett, és megígérte, hogy Magyar Péternek éppen olyan kritikátlan és elvtelen kiszolgálója lesz, mint amilyen Orbánnak volt. Magyart azonban ez nem elégíti ki, neki saját köztársasági elnök kell, akit ő ültet díszletnek a köztársasági elnöki székbe. A közvetlen köztársasági elnökválasztást sem meri megkockáztatni, mert nem biztos abban, hogy az ő jelöltjénél nem lenne népszerűbb, s a feladatra alkalmasabb jelölt, akit a többség megválaszt (például Iványi Gábor). Ez pedig morálisan is megkérdőjelezi a Sulyokkal szembeni akcióját, mert Sulyok helyére nem egy valódi köztársasági elnököt akar állítani, hanem egy másik („tiszás”) Sulyokot.

Magyar Péter következetesen múlt időben beszél az uniós pénzek „haza hozataláról”, mintha az elérhető 16,4 milliárd euró (6 ezer milliárd forint) már landolt volna a magyar állam számláján.

Pedig az Orbán-rendszer (leánykori nevén: a NER) valóban az évszázad bűncselekménye volt. Naponta követtek el égbekiáltó bűntetteket, a nevükre íratták a fél országot, az oktatást, az egészségügyet lepusztították, az emberek jogait lábbal taposták, százmilliárdokat költöttek propagandára, élhetetlenné tették az országot, elűzték a fiatalokat és a tehetségeket, zsebre kiárusították az országot a kínaiaknak, tízezrek halálát okozták, bűnözők ezreit engedték be korrupt letelepedési kötvényekkel, Magyarország az oroszok gyarmata, a Nyugat, az EU és a NATO ellensége lett. Hazaárulók és orosz kémek irányították az országot és a külügyet, pusztították a kultúrát.

Minden nap, amikor Magyar nem tesz semmit az alkotmányos rend helyreállítása, a számonkérés és a felelősségre vonás érdekében, Orbánt és a Fideszt erősíti. Orbán bábjainak ad bátorítást. Magyar a parlamentben kapott egy hatalmas erőgépet, kétharmados többsége van, a képviselői azt szavazzák meg, amit mond. De Magyar nem használja ezt az erőgépet, hanem lefojtja. Ha nincsenek kész tervei arra, hogy a kétharmaddal hogyan bontsa le az Orbán-rendszert, akkor nem készült fel a kormányzásra, mert az önmutogatás és a szereplési vágy lekötötte. Ebben az esetben sürgősen pótolja. Idejét ne a Facebookon töltse, hanem a feladatát végezze.

1990-ben még a parlamenti pártok egységesen elfogadták a trianoni békeszerződés évfordulója alkalmából kiadott közös nyilatkozatot.

Különösen fontos az a zsinórmérték, amely szerint a kétharmad kizárólag a korábbi kétharmados visszaélések korrekciójára használható fel, új visszaélések létrehozására nem. Ez egyszerre jogállami és politikailag is védhető álláspont. Nem új autokratikus rendszert kellene építeni ugyanazokkal az eszközökkel, hanem lebontani azt, amit ugyanazokkal az eszközökkel építettek fel. Ehhez kértek kétharmados felhatalmazást, most pedig nem használják. Vajon miért? Ez már nem egyszerűen azt jelenti, hogy Magyar hibázik vagy óvatos, vagy még nem volt rá elég idő. Hanem azt, hogy tudatos politikai döntést hozott: nem a rendszer lebontását, hanem az öröklését választotta.